3 db OKT túra zsinórban

2020. március 16. hétfő, 14.58 / Utolsó módosítás: 2020. március 17. kedd, 07.44
A 11. OKT szakasz egy része háromra bontva

Az Országos Kéken a 11. számú szakasz Szárliget és Dorog vasútállomásai között húzódik. Mivel jó idő ígérkezett, belevágtunk akkor, amikor a koronavírus még engedte ezeket, nem volt még tiltva ilyen öregeknek (újra ifjaknak) tömeg-közlekedni. Nincs még vége a feladatnak, de a mai nappal egy kicsit háttérbe szorítjuk, sőt – szakosztályvezetőnk tiltását figyelembe véve – elhalasztjuk az újabb szakaszok teljesítését. Egészségünk és jó kondíciónk megőrzése érdekében javasolt azonban, hogy tömegközlekedést nem igénylő módon, a lakóhelyhez közeli természetes környezetet rendszeresen – lehetőleg egyedül – keressük fel és jó idő esetén sétáljunk nagyokat!!!

2020. március 1. Vasárnap. Mogyorósbánya – Tokodi pincék – Dorog

Nem kis fába vágtuk fejszéinket, amikor nekiláttunk ennek a jó pár kilométernek. Szerencsére ügyes szervezéssel teljesíthető volt a táv. Az erdőben, a tisztásokon, cserjések között kibújtak a tavasz első hírnökei, a hóvirágok. Sokszor mezőket alkotva virítottak és csodálhattuk szépségüket, majd hoztuk haza magunkkal – persze csak a fotómasináinkban – a csokrokat.

Az erdő csöndes, csak a madarak csicseregtek, út közben, a Nagy-Gete csúcsa és Tokod előtt más zajokra is figyelmeztünk: cross-motorok bőgtek, fújtattak, mint a bikák, a fiatal srácok-lányok húzták a kormány bajszait, adták a gázt az emelkedők előtt, csak úgy hányták az apró köveket, homokot, fűcsomókat a vasparipák hátsó kerekei. Valahogy nem illettek ide a hegyek közé a füstokádók, gondolom másoknak is ez a véleménye?

A fák, bokrok még levelek nélkül. Fotó: Sándor Tibor A Nagy-Gete egyik keresztje. Fotó: Sándor Tibor

A Nagy-Gete főkeresztjénél a csapat. Fotó: Sándor Tibor (kamerája) Azok a bizonyos motorosok. Fotó: Sándor Tibor

Nagy-Gete hóvirágjai, Nőnapra (is) szeretettel. Fotó: Honvári Terézia

lénia

2020. március 6. Péntek. Tornyópuszta – Szárliget

Hétköznapra időzítettük a szakasz teljesítését, mert a buszok ilyenkor járnak sűrűn. Tatabányáig vonattal (természetesen), majd onnan helyközi busszal érte el hatfős kis csapatunk a kiinduló pontot, Tornyópusztát. A jó időt ugyan megrendeltük, de az nem jött. Jött viszont egy jó kis zápor, zivatar, égzengés. Az út elején előkerültek az ernyők, viharkabátok, esőköpenyek. A szép kilátást ígérő Somlyó hegyét meg sem kíséreltük felkeresni, nem érte volna meg a kitérő, mindenütt csak a köd, a sűrű felhő. Helyette a tőle nem messze fekvő kulcsos-ház nyitott verandáján időztünk, fogyasztottunk pár falatot, próbáltuk rendbe szedni esőáztatta felszereléseinket, melegedtünk kicsit. Innen ereszkedve, lecsendesedett, már csak szemerkélő esőben haladtunk és értük el a tavakat. A Kettes-tó mellett találtunk magunknak fedett helyett és ebédeltünk, gyűjtve erőt az utolsó, az M1-es pályáját is keresztező szakaszhoz. Szárliget vasútállomására érve már kitisztult, de még nem napos, felhős időben érkeztünk, pecsételtünk. Az épület falán tábla, emlékeztetve az erre járót a Szaár-Tornyópuszta közötti lóvontatású kisvasút 1900. évben történő építésére, megnyitására.

A sejtelmes-ködös erdő. Fotó: Sándor Tibor A jól felöltözött csapat a Somlyó csúcsa alatt, a kulcsos-ház küszöbén, Edit kezében ernyő (de akkor mivel kapaszkodik majd, ha kell?). Fotó: Sándor Tibor

Terike bakancsa, kamáslija. Kicsit sáros... Fotó: Sándor Tibor Ereszkedve lefelé elértünk egy tisztást. A fagyöngyök a fákon, mint gubbasztó hollók (épp, hogy csak nem károgtak, nevettek - rajtunk). Fotó: Sándor Tibor

A Kettes-tó, jó időben horgászparadicsom. Most csak magunkban voltunk a parton. Fotó: Sándor Tibor Utunk végén, vonatra várva. Fotó: Sándor Tibor

lénia

2020. március 13. Péntek. Tornyópuszta – Vértestolna (Tarján)

Ahogyan fokozódik a korona-vírushelyzet, úgy fogyatkozik a vállalkozó szellem turistáink körében. Már csak négyen vágtunk neki ennek a szakasznak. Mi, bátrak (?) pedig, még utoljára, alaposan kiszellőztettük magunkat a jó levegőn, igaz a napsütés most sem kényeztetett bennünket, az idő felhős, de legalább nem esett az eső. A természet ébredezik, az erdei kökénybokrok és a koldusszállási kis tó öreg fűzfája bontogatta már leveleit. Alig találkozni még erdőjáró turistával, annál inkább zajlik a fakitermelés, szállítás. Néhol hegyekben állnak az elszállításra váró fák tömegei, utunk ezek mellett vezetett. Volt, hogy hatalmas IFA teherautó közlekedett a kéken, nyoma bevésődött az út sarába, mutatva a hatalmas teher erejét. Egy szakaszon a kék megközelíti az autópályát, nos ha figyelünk, már jó messziről hallani azt a zúgást, ami folyamatosan duruzsolva hallatszik ezen a részen. Később, a Pes-kő oldalában, barlangra utaló jelzés, azonban kijelölt út nem vezet oda, így lemondtunk annak megtekintéséről. Helyette közelében, egy nagy erdei sziklán fogyasztottunk el az elemózsiát. Végül kiérve Vértestolna bekötő útjára, kerestük a menetrendekben meghirdetett Újtelep bejárati út megállóhelyét, de az nincs sehol. Szerencsére a közlekedő busz vezetője megszánt minket és felvett, így értünk pár perc alatt Tarjánba. Hazatérő buszunk érkezéséig volt még egy kis idő, így elsétáltunk a Tájház felé, majd megszemléltük, igaz csak kívülről, a barokk stílusban épült római katolikus templomot. A falu előre kiguglizott érdekességei, szépségei (pl. az Öreg Favágó Kocsmája) megérnének „még egy misét”, de jött a busz, minket meg elvitt. No, majd legközelebb…

Az első, aszfaltos szakaszon alig láttunk kék jelzést, csak ez a régi kő jelzett, igaz, ez meg pirosan. Fotó: Sándor Tibor Erdei csendélet. Hamarosan nem lehet majd belátni a tájat a sok kinyílt levéltől. Fotó: Sándor Tibor

Közel az M1-es autópálya, ugye hallatszik a zaja?. Fotó: Sándor Tibor Ágas-bogas, fésületlen (haj)korona. Fotó: Sándor Tibor

Koldusszálláshoz közelítve. Fotó: Sándor Tibor A tóba nyúló fűzfa ágak. Fotó: Sándor Tibor

Az erdészház előtt. Fotó: Sándor Tibor Az elszállításra váró farakások között négyfős társaságunk. Fotó: Judák Ambrus (gépe, önkioldóval)

Utunk végén Tarján Tájháza előtt. Fotó: Judák Ambrus

Lejegyezte: Sándor Tibor
A fotókat készítette: Honvári Terézia, Judák Ambrus és Sándor Tibor