Szép őszi időben indultunk neki a 115 km-es távnak, azonnal a beugró (elsőbálozó) emberünk kezdett, mivel az utolsó napokban sajnos újratervezés is szükségessé vált, de már ebben is profik vagyunk. A szakaszokon gyűltek a tervezetthez képest javító perceink, szárnyalt a csapat, akármilyen szintes részhez is értünk. A terep megmutatta minden gyönyörét, legyen az lovak az útközepén, tehenek a futóútvonalon...mi dübörögtünk tovább.
Aztán elkezdett az idő kevésbé kegyes lenni hozzánk, szürkület, szél, eső...
A nehezítő faktorok már az esti órákban értek minket, így az utolsó 40 km-t sártengerben teljesíthettük, tehát a mezőny átalakult Spartan versenyzőké :)
Így 5 fős csapattal közel annyi idő alatt tettük meg a kiírt távot, mint tavaly 6 fővel kellemes őszi időben!
De a közös dagonyázás örök emlék marad a szívünkben, és már nézegetjük a következő terepfutóversenyeket :)
Krusch Renáta
